Azteca luxusjacht

Tárgy: Azteca luxusjacht Pént. Márc. 09, 2018 1:30 pm

A közel hatvan méter hosszú, ötcsillagos szállodákat idéző berendezéssel ellátott luxusjacht szintén a Merida körüli vízeken hajózik. A nem mindennapi jelenség a Golfo vezérének a tulajdona s a féktelen partikon kívül, itt szokta intézni a fontos tárgyalásokat és üzleteket, így mondhatni ez a kartell tulajdonképpeni központja.

Tárgy: Re: Azteca luxusjacht Kedd Márc. 13, 2018 11:59 pm

Miután az ajánlást átnézte, a Golfo kartell vezére "El Toro" döntésre jutott s értesítve a megfelelő személyeket, utasította Durant, hogy azonnal látogassa meg őt fényűző hajócsodáján az Aztecan. Miután Duran gépe leszállt a városi reptéren, néhány igen jól öltözött úriember fogadta selyemöltönyben, bársony nyakkendővel. Úgy festettek, mintha csak valamelyik nagyvállalat üzletkötői lennének. A különbség csak annyi volt, hogy mindük nyakán ott díszelgett a Del Golfo címerét ábrázoló tetoválás, ami miatt mindenki messzire elkerülte őket. A fess megjelenésű urak, finom kéréssel invitálták Durant egy hófehér Mercedes-hez amivel aztán a kikötőhöz hajtottak. Miközben a kocsiban szólt a helyi kereskedelmi adó szórakoztató műsora, az ablakból jól lehetett látni Merida szegényes negyedeit. Focizgató gyerekek a játszótéren, gyermekes anyukák a parkokban és persze a mindenfele járőröző rendőri egységek, akik páncélozott terepjáróikkal, állig felfegyverkezve cikáztak egyik utcáról a másikra. A Duran mellett ülő urak nem szóltak semmit. Bambán bámultak maguk elé. Némelyik a körmét piszkálta, más egy szexlapra csorgatta a nyálát.
Úgy harminc perc kocsikázás után jutottak el az északi mólóhoz, ahol egy helikopter várt rájuk. A pilóta beindította a rotorokat, melyek valóságos hurrikánt generáltak maguk körül. Duran eddigi kísérői közül csak egy maradt a férfi mellett. A többiek visszaszálltak a kocsiba. Mikor a két utas beszállt a gép felemelkedett s elindult az öböl belseje felé.
Úgy öt perc kellett mire a látómezőbe ért a hatalmas luxusjacht. A tetején kialakított helipadon szállt le a gép s a kartelltag megkérte Durant, hogy kövesse.
A jacht olyan volt, akár egy fényűző szálloda. Méregdrága bútorok, festmények és szobrok. Az ide-oda sétálgató fegyveresek látványa már közel sem volt ilyen eszményi. A tathoz érve jóval kellemesebb látvány fogadta őket, ahol feltűnően csinos hölgyek egész falkája riszálta magát a hangszórókból áradó latin muzsikára. Drága pezsgő, cicababák mindenütt. Úgy festett az egész, mint egy tinédzser álom.
A kartelltag a hajó belsejébe vezette Durant, egészen annak mértani középpontján elhelyezkedő belső lakosztályáig, ahová a kinti ricsaj már nem jutott el.
El Toro épp a puha kanapén ült lazán szivarozva, mikor az ajtó kinyílt. Komótosan felállt s fejével intett emberének, hogy tűnjön el. - Mr. Duran - mosolygott nyájasan. - Örülök, hogy megérkezett. Már nagyon vártam. Foglaljon helyet!
Perzsaszőnyeg a padlón, méregdrága bőrfotelek, festmények, mahagóni bútorok. Mindenből csak úgy áradt a pazar luxus, egyedül a nagydarab, pocakos nagyfőnökből nem, aki egy sima zakóban és vászonnadrágban fogadta vendégét. Megkínálta itallal, majd miután leültette a férfit a kanapéra, ő is lehuppant vele szemben az egyik tágas fotelba. - Tudja, hogy mi ez? - bökött a szivarra. - Eredeti kubai Monte Cristo szivar. Állítólag a nők a belső combjukon sodorják közel a puncijukhoz. Talán ettől van ilyen remek íze - kuncogott önelégülten. - 400 dollár belőle egy szál. Annyi mint egy itteni rendőrnek a havi bére. Szívhatnék olcsóbbat is, de minek spóroljak. A régi Európai királyok is a fényűzésükkel fitogtatták hatalmukat.
Némi várakozás után, komolyabb hangnemre váltott. - Mr. Duran az ön előélete parádés. Akik beajánlották, úgy jellemezték, hogy mindig elvégzi a rábízott munkát. Ez dícséretes, ám jobb, ha tudja, hogy a világnak ez a része más ligában játszik. Kolumbia és Panama az egy dolog. De ez itt a kibaszott vadnyugat! Hiába ez a nagy csillogás, a kurvák és a pénz. Ez csak látszat. Nehéz helyzetben vagyunk. Bár itt délen a Del Golfo a legerősebb kartell a Los Zetas állandó fenyegetést jelent. Gondolom már hallott róla, hogyan dolgoznak ők. Kibaszott tömeggyilkos őrültek. A Sinaloa meg olyan erőforrásokkal bír, amikről én csak álmodhatok. Viszont ez nem jelenti azt, hogy meghátrálok. Sőt. Szájba akarom verni a mocsok Zetast itt délen, de szükségem van valakire, aki elég tökös ahhoz, hogy komoly szállítmányokat jutasson egyik régióból a másikra, kivédve a riválisaink támadásait. A szakértelmében nem kételkedek. De mi a helyzet az elszántságával?

Hozzászólások száma : 2 Join date : 2018. Mar. 13.

Szép kis ajánlat. Pár év Kolumbiában és leküldenek a húsdarálóba. Persze ez is egyfajta kihívás. innen még lehet felfele is esni. A kolumbiaiak nem ajánlgatnak fűnek-fának egy megbízható embert. Maximum üzlettársnak. És ha valóban képes rá, hogy megerősítse a vonalakat, mint az hiszik a kolumbiai fejesek akkor dőlni fog a pénz oda ahova kell. Gazdagnak lenni pedig jó dolog.
Ezeken tűnődtem épp miközben megékeztem Mexikóba. A reptérről rögtön indultunk is a főnökhöz. Természetesen a helyi kartellfőnök emberei kíséretében. De ez az óvatosság soha nem árt ebben a szakmában. Annyit persze azért el kell ismerni, hogy jó ízlésük volt. Ha a tetoválást nem nézzük, azt hinné az ember, hogy üzletemberek személyi testőrei. Akik persze legalább olyan veszélyesek, mint ha egy kartell csicsákói lennének. Sőt gyakran veszélyesebbek.
Az út közben megcsodálható táj festői volt. Nyomor, nyomor és még több nyomor. De legalább nem voltak megcsonkított hullák a felüljárókon elhelyezve. Vagyis legalább nem egy Juárez a placc.
Persze ez korántsem jelenti azt, hogy kevéssé olyan veszélyes.
Egy szó, mint száz ez nem pont az a vidék ahol jómagam bármikor is kocsikáznék.
A jachtra érve már más volt az első benyomás. Tökéletes pompa, és ha hihető 0-24 alkoholmámor, na persze nem az őröknek. Kínzó lehet a szolgálatteljesítés itt. A legnagyobb luxus és csodás muffok között arra vagy ítélve, hogy te légy a felvigyázó.
Végül elérkezett a kis körutazás véget ért és szemben találtam magam a Jefe-vel. Az egyik a három közül Mexikóban. Furcsa vagy sem mégis elgondolkodtató, hogy szinte azonnal elsőre a főnökkel találkozok. A Kolumbiában az első két évig csak az összekötő pofája volt az egyetlen, amit láttam. De mit is csodálkozok ezen? Több mint fél évtizede szállítottam az árújukat egyetlen hiba nélkül. Megszolgáltam a bizalmat, legalábbis náluk. Ez pedig ha üzlettársuk akkor nem lehet különlegesebb oka bizalmatlankodni, ha csak paranoiás. És bár olvastam róla pár érdekes dolgot az aktájában, de a paranoia nem volt közöttük.
A kínált italok közül a Whiskey-t választottam. Bár nem volt címkézve a pazar luxusból ítélve a kristályüvegben nem éppen a helyi illegális szeszfőzde terméke volt.
Ezt követően kényelmesen leültem a kínált kanapéra. Nem terpeszkedtem el, de kihasználtam a helyet.
A szivaros momentumnál kedvem lett volna mosolyogni, de nem szóltam vagy mutattam semmit sem. A mosoly oka a gondolataimban felvillanó mondat volt: Igen… azóta sincs túl sok királyi ház Európában!
Komoran hallgattam a kartellfőnök helyzetjelentését. Egy pillanatra sem állt szándékomba megszakítani. Még az italomból sem kortyoltam csak figyeltem, míg végére nem ért.
- Nos, örülök, hogy tetszett az olvasmány. Mint már mondta ebben az üzletben én nem szolgáltatást kínálok, hanem eredményt! A kolumbiai üzlettársa ezt fizette meg és ugyan ezen okból küldött ide.
Ami a riválisait illeti, megfelelően tájékoztattak az aktuális helyzetről. És ha nem szeretném a kihívást, ami ezzel a munkával jár, akkor valószínűleg még mindig fegyvert csempésznék az afgánoknak! -
Félreértés ne essék az is veszélyes meló, de eltörpül ahhoz képest, ami itt Mexikóban megy és ezt még az is elismeri, aki épp csak beleszagolt a csempészetbe.
- Tehát ha jól értem… - Folytattam, majd belekortyoltam a Whiskeybe. Nem csalódtam olyan sokat. valamiféle kevertfajta volt, nem rossz szó se róla, kellemes íze volt. De a Singel Malt Whiskey-ik mindig is a favoritjaim maradnak. – A feladatom nem a határon túli szállítás lenne. - Bár a hanglejtés kijelentő volt a kérdés mégis ott van.
- Nem probléma, ha ez a helyzet. Ám ebben az esetben kis időre lesz szükségem és logisztikai információkra. Ugyanis én saját csapattal dolgozom. Olyanokkal, akikre az életemet is rábíznám. – Tisztáztam előre a feltételeimet. – Az árat pedig akkor beszéljük meg mikor már mind a ketten egyet értünk. Nem vagyok mohó. Ha az üzlet virágzik, úgyis több jut mindenkinek. – Fejtettem ki az álláspontomat. – Mit gondol erről? – Kérdeztem felé határozott nyugalommal.

Tárgy: Re: Azteca luxusjacht Szer. Márc. 14, 2018 1:40 pm

El Toro gyenge mosollyal reagált Duran megjegyzéseire. - Sokat elárul egy ember jelleméről, ha rögtön a lényegre tér. Nos. A logisztikai erőforrásaink itt délen elég jelentősek. A helyi narkó üzemekből könnyedén tudunk szállítani Campeche és Guatemala felé, mivel a vízi és szárazföldi utak nagy többsége az ellenőrzésünk alatt áll. Nyugatabbra kezdődnek a gondok. Tabasco és Chiapas államokat szinte teljes egészében a Los Zetas uralja. Próbálkoztunk a hegyeken és a dzsungeleken át, de azok a mocskok az összes útvonalunkat kifüstölték. Aztán arra gondoltunk, hogy az öblön át, egyszerűen megkerüljük őket, de azok a tetvek olyanok akár a régi korok kalózai. Minden arra járó hajót megtámadnak. Két választásunk van. Vagy erővel törünk utat, vagy cselhez folyamodunk. Én az utóbbira szavazok, mivel egy frontális támadásba beletörhet a fogunk. Úgy vélem a légi szállítás lenne a legbiztonságosabb. A Zetas szerencsére felfelé alig figyel, így talán ebben van a legtöbb potenciál, bár ez sem életbiztosítás, mivel a pletykák szerint egyre fejlettebb légtérfigyelő eszközeik vannak. Repülőt tudok adni, akár még nagy teherszállítókat is, de képzett pilótából sajnos komoly hiány van. A tapasztalt repülősöket már mind megszerezte a Zetas vagy a Sinaloa. Itt jön a képbe maga. Nem érdekel hogyan szervezi meg, de oldja meg, hogy az árú túljusson Tabasco és Chiapas államokon! Szabad kezet kap. Azt hoz ide magával akit csak akar. Engem kizárólag az eredmény érdekel és a vevőimet is. Nos? Mi a válasza?